A krasznabélteki szőlőtermésztés története

A bélteki szőlőtermesztés több évszázados múltra tekint vissza az írásos emlékek alapján, bár vannak periódusok amelyek kiesnek, a történet az 1085-es évre néz vissza egy régi homályba merült monda alapján. A régiek elbeszélése nyomán, amikor Szent László kemény csatát vívott a besenyőkkel, megpihent a mostani helység határában, ahol a katonái borral megtöltött tököt hoztak a megfáradt királynak, aki viccesen megkérdezte milyen bélű-tök ez és innen ered a Béltek elnevezés. 1723-ban Gróf Károlyi Sándor megveszi az egész uradalmat a Prépostváry családtól. Ebben az időben Szatmár megyét Bacchus székhelyeként emlegetik, annyira virágzott a szőlőtermesztés és borászat. 1730-ban a németországi Oberschwabenből származó svábokat telepítenek a gróf tanácsára Béltekre, ahol szőlőterületeket kapnak, melyekért 2 évig nem kellett dézsmát fizetni.

A fajtaösszetétel is sokat változott az évszázadok alatt , amit biztosan tudunk az, hogy telepítettek Furmintot, Bakatort, Rizlinget, Günspitzet, és Chasselast valamint a filoxéravész után direkttermő szőlőket.

A jelenlegi fajtaösszetétel nagyon változó, ugyanis megtalálhatjuk a Rizling, Traminer, Chardonnay, Sauvignon, Szürkebarát valamint  a  Cabernet sauvignon, Merlot, Kékfrankos, Pinot noir és Syrah fajtákat.

Bárki aki elhalad a Szatmárnémeti-Zilah útvonalon, nem tudja figyelmen kívül hagyni a bélteki dombok varázslatos világát, a kicsi pincék szinte csalogató látványát, valamint a szőlősorok katonás rendezettségét. Jelenleg Béltek az újabb besorolás alapján Szatmár Hegyaljához tartozik és mi őszintén hiszünk abban, hogy a régi dicsősége újra feltámadt.